Fiskális turbulencia Németországban: a költségvetési válság és annak tágabb következményei

Németország jelenleg egy jelentős költségvetési válsággal küszködik, amely kihívások elé állítja Olaf Scholz kancellár kormányát, és aggodalmát fejezi ki a különböző politikákra és általában véve a gazdaságra gyakorolt ​​lehetséges hatások miatt.

A válság november közepén alakult ki, amikor a német alkotmánybíróság kimondta, hogy a 2024-es költségvetés júliusban bejelentett finanszírozása nem törvényes forrásból származik. A kormány terve szerint 60 milliárd eurót osztanak át a koronavírus-sürgősségi intézkedésekből a „klímaátalakítási alapba” (KTF). Ez a döntés 17 milliárd eurós hiányt okozott a költségvetésben, ami sürgős tanácskozásra késztette a kulcsfontosságú politikai szereplőket, köztük Scholzt, Christian Lindner pénzügyminisztert és Robert Habeck gazdasági és klímavédelmi minisztert.

A válság központi eleme Németország adósságfékje (Schuldenbremse), amely a GDP 0.35 százalékánál nem többre korlátozza a kormány hitelfelvételét. A 2009-ben bevezetett, a pénzügyi válság utáni gazdaság stabilizálása érdekében a közelmúltban vitatott kérdéssé vált. Míg Lindner jelezte, hogy 2023 „vészév” lesz, lehetővé téve ennek a határnak a túllépését, 2024-ben ugyanezt kizárta, félelmet keltve a közelgő megszorító intézkedésektől.

A költségvetési hiány több politikát is veszélyeztet, különösen az éghajlatváltozási alap kezdeményezéseit. A kormány már bejelentette, hogy 31. december 2023-től megszünteti a gáz- és villamosenergia-árplafont. Ez a politika, amely korlátozza az energiaárakat, hogy segítse a háztartásokat az ukrán invázió után, a fogyasztók költségeinek növekedéséhez vezet. Ezenkívül veszélyben vannak a Deutsche Bahn vasúti vágányok tervezett felújításai és az elektromos autók vásárlásának támogatása.

A németországi Ökológiai Gazdaságkutató Intézet tanulmánya arra figyelmeztet, hogy a klímaváltozás megfelelő kezelésének elmulasztása 900-re akár 2050 milliárd eurós gazdasági kárt is okozhat az országnak. Ezzel szemben a szakpolitika időben történő végrehajtása ezt 280 milliárd euróra csökkentheti.

A költségvetési válság Európa-szerte változatos válaszokat váltott ki. Egyesek, akik felidézik Németország korábbi álláspontját a pénzügyi válságok idején más EU-országokban, iróniával és aggodalommal vegyesen szemlélik a helyzetet. Például a Görögország pénzügyi küzdelmei során megfogalmazottakhoz hasonló javaslatok, mint például az eszközeladások, egy másik kontextusban újra előkerültek.

A válság reflektorfénybe helyezte Németország fiskális gyakorlatát is, amely egykoron példaértékűnek számított Európában. A Németországon belüli és kívüli kritikusok azt sugallták, hogy a fiskális szabályok merev betartása elavult lehet, különösen a 2020-as évek válságainak sorozatát figyelembe véve.

A legfontosabb különbség Németország helyzete és az olyan forgatókönyvek között, mint az Egyesült Államok kormányának leállása, a német alaptörvény (Grundgesetz) rendelkezése. Lehetővé teszi a kormány számára, hogy időszerű költségvetés nélkül is fenntartsa a működését, megakadályozva a kormányzati tevékenységek teljes leállítását.

A gazdasági minisztérium előrejelzése szerint a klíma- és átalakulási alap, valamint a Gazdasági Stabilizációs Alap (WSF) forrásainak felhasználása akár 0.6 százalékponttal is csökkentheti Németország GDP-növekedését.

Miközben a német kormány azon dolgozik, hogy eligazodjon ezen a fiskális kihíváson, egyre nyilvánvalóbbá válnak az EU gazdaságára és Németország szerepére gyakorolt ​​szélesebb körű következmények. A költségvetési tárgyalások eredménye nemcsak Németország belpolitikáját fogja alakítani, különösen az éghajlat-politika és a társadalombiztosítás terén, hanem befolyásolja gazdasági stabilitását és az Európai Unión belüli pozícióját is.