Németország költségvetési feszültségekkel néz szembe az adópolitika változásai miatt

Az egyenetlen adóbehajtás aggodalomra ad okot

Németország egyre növekvő kritikával szembesül adóbehajtási gyakorlata miatt, különösen a leggazdagabb polgáraival kapcsolatban. A legfrissebb kormányzati adatok szerint jelentősen csökkent az évi félmillió eurónál többet kereső személyekre vonatkozó ellenőrzések száma. 2021-ben a legjobban keresőkre vonatkozó több mint 1,100 ellenőrzés közel 130 millió euró többletadó-bevételt eredményezett. 2023-ra ez a szám 876-ra csökkent, és mindössze 75 millió eurót szedtek be. Figyelemre méltó, hogy a körülbelül 15,000 XNUMX magas jövedelmű személyből álló csoportot már nem követik külön nyomon, és nem végeznek automatikus utólagos ellenőrzéseket.

Ez a felügyeleti csökkenés politikai visszhangot váltott ki. A baloldali törvényhozók a Szabad Demokrata Pártot (FDP) és Christian Lindner volt pénzügyminisztert okolják azért, amit ők az adóellenőrzés szándékos enyhítésének neveznek. Azt állítják, hogy az adózási igazságosságot a politikai kényelem érdekében aláássák. Dietmar Bartsch, a Die Linke kiemelkedő költségvetési szóvivője felszólította Lars Klingbeil (SPD) pénzügyminisztert, hogy a hiány orvoslására az adóhivatalok személyzetének bővítésével és a magas jövedelműek ellenőrzésének előírásával foglalkozzon.

A helyi adóterhek növekedése ellensúlyozza a költségvetési nyomást

Miközben a szövetségi szintű felügyelet gyengül, egyes önkormányzatok szigorítják a szabályozásokat. Nordenhamben a városi tanács újabb adóintézkedéseket hagyott jóvá a helyi költségvetés stabilizálása érdekében. Egy új ingatlanadó mostantól a beépítetlen, de beépíthető telkekre is vonatkozik majd. A szórakoztatóipari adó is emelkedni fog. A város pénzügyi bizottsága elutasított más javasolt adóemeléseket.

Ezek az intézkedések a Wesermarsch kerület által a város 2025–2026-os kétéves költségvetési tervének jóváhagyását követő költségvetési nyomásra adott válaszlépések szélesebb körű részét képezik. Ehelyett a regionális hatóság egy költségvetési konszolidációs tervet követelt, ami lényegében egy helyi megszorító csomag. Ebben a környezetben a város ennek ellenére több mint 4 millió eurót különített el egy abbehauseni óvoda felújítására és bővítésére, ami azt mutatja, hogy a beruházási prioritások a pénzügyi korlátok ellenére is folytatódnak.

A növekedési kezdeményezés elakadt, mivel az államok nem hajlandók megosztani az adóveszteségeket

Országos szinten a német szövetségi kormány ambiciózus „növekedésösztönző” programot indított a folyamatban lévő recesszió ellensúlyozására. A kezdeményezés gyorsított értékcsökkenési lehetőségeket, jelentős adókedvezményeket a vállalkozások számára, 75%-os különleges értékcsökkenési támogatást az elektromos járművekre, valamint több százmilliárdos állami beruházásokat tartalmaz. Bár a gazdasági agytrösztök kezdetben üdvözölték, a terv most a megrekedés veszélyének van kitéve.

A fő probléma a költségmegosztási modellben rejlik. Bár a szövetségi kormány elkötelezte magát ezek mellett az intézkedések mellett, a 16 szövetségi tartomány nem hajlandó átvenni a részét az ebből eredő adókiesésből. A következő négy évben az államkassza várhatóan 46 milliárd euró bevételkiesést szenved el, amelyből 30 milliárd euró a tartományokra és az önkormányzatokra hárulna. A tartományokat képviselő felsőház, a Bundesrat azzal fenyegetőzik, hogy blokkolja a szükséges jogszabályokat, hacsak nem születik kedvezőbb pénzügyi megállapodás.

Politikai patthelyzet veszélyezteti a reformok lendületét

Klingbeil pénzügyminiszterre nyomás nehezedik, hogy kompromisszumot kössön, mielőtt a törvényjavaslat július 11-én visszatér a Bundesrat elé. A szövetségi és állami tisztviselők közötti tárgyalások intenzívebbé váltak, Klingbeil a koalíciós tárgyalások során korábbi tárgyalási tapasztalataira támaszkodva nyerte el a támogatást. A történelem azonban nem az ő oldalán áll. A közös pénzügyeket érintő korábbi reformkísérletek során a szövetségi kormány gyakran kényszerült engedményeket tenni.

Klingbeil érvelését alátámasztják azok az érvek, amelyek szerint hosszú távon a kormányzat minden szintje profitálhat belőle. Az adókiesések közül sok átmeneti, és a várakozások szerint a megnövekedett üzleti nyereség a jövőben növelni fogja az adóbevételeket. Ezenkívül egy új adósságfék-reform lehetővé teszi az államok számára, hogy korlátozott adósságot vállaljanak, orvosolva a korábbi rugalmatlansági panaszokat. Ezenkívül a szövetségi beruházási csomag 100 milliárd euróját olyan projektekre különítették el, amelyek közvetlenül az államok javát szolgálják.

Ennek ellenére az ellenállás továbbra is erős. A kritikusok azzal érvelnek, hogy a korábbi költségvetési tárgyalások már a nemzeti adóbevételek elosztását az államok javára torzították. Egyesek a jelenlegi ellenállást egy régóta fennálló minta részének tekintik, amelyben a szövetségi ambíciókat rendszeresen korlátozzák az állami szintű vétók.

Törékeny egyensúly a felügyelet, a befektetés és a saját tőke között

Németország fiskális politikája most egy kényes egyensúlyozási folyamat csapdájába esett. Egyrészt egyre növekvő politikai és gazdasági nyomás nehezedik a növekedés adókedvezmények és beruházások révén történő ösztönzésére. Másrészt gyengül a felügyelet azok felett, akik a leginkább képesek hozzájárulni az állami bevételekhez, és az államok nem hajlandók viselni a rövid távú költségek méltányos részét. Míg egyes önkormányzatok adókat vetnek ki a költségvetési lyukak fedezésére, mások továbbra is beruháznak a közinfrastruktúrába, ami rávilágít a fiskális stratégia mély következetlenségeire.

Amennyiben a következő hetekben nem születik áttörés, a szövetségi kormány kiemelt gazdasági helyreállítási terve ugyanazzal a sorssal nézhet szembe, mint a korábbi kezdeményezések – felhígulhat, késhet, vagy akár a tárgyalások során lerombolhatják. Az eredmény nemcsak Németország gazdasági fellendülését fogja meghatározni, hanem a szövetségi rendszer határait is próbára teszi.