Németország szigorúbb menedékjogi törvényt sürget

A szövetségi kormány kiterjesztett hatáskört javasol a menedékjogi szabályok felett

A német szövetségi kabinet jóváhagyott egy törvénytervezetet, amely jelentősen megváltoztatná a menedékjogi ügyek kezelését az országban. Az Alexander Dobrindt belügyminiszter által vezetett javaslat célja, hogy felhatalmazza a szövetségi kormányt arra, hogy bizonyos országokat egyoldalúan „biztonságos származási országnak” minősítsen – anélkül, hogy ehhez a Bundesrat, a tartományokat képviselő törvényhozó testület beleegyezésére lenne szükség.

Ez a változás egy nagyobb stratégia része, amelynek célja a menedékjogi eljárások egyszerűsítése és a gyorsabb kitoloncolások lehetővé tétele. Az intézkedés kifejezetten olyan országokat céloz meg, mint Algéria, India, Marokkó és Tunézia az átsorolás tekintetében. A javasolt törvény magában foglalja a kötelező jogi képviselet eltörlését a kitoloncolási őrizetbe vételi esetekben, ezt a jogot csak tavaly, az előző kormány alatt vezették be.

Különböző irányzatok kritikusai, köztük jogi egyesületek és politikai ellenzék, riadalmat keltettek. Jogi szakértők azzal érvelnek, hogy az alkotmányos ellenőrzések megkerülése és a kizárólag az uniós jogra való támaszkodás a gyorsítás helyett bonyolíthatja az igazságszolgáltatási folyamatokat. Az olyan menekültügyi érdekvédelmi csoportok, mint a Pro Asyl, jogilag megkérdőjelezhetőnek és alapvetően demokráciaellenesnek nevezték a lépést, figyelmeztetve, hogy megfoszthatja a kiszolgáltatott egyéneket a védelemhez való joguktól.

Alkotmányos alapelvek vizsgálata alatt

A német alkotmány jelenleg előírja a Bundesrat bevonását annak meghatározásába, hogy mely országok tekinthetők biztonságosnak a menedékjogi döntések szempontjából. A kormány most egy uniós irányelvre hivatkozik, amely lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy egyszerű rendeletekkel határozzák meg az ilyen besorolásokat. Ha elfogadják, a törvény gyakorlatilag a tartományokat a migrációs politika egyik legérzékenyebb területén mellőzné.

A Zöld Párt törvényhozói élesen reagáltak. Filiz Polat, a migrációs politika meghatározó alakja azzal vádolta a kormányt, hogy aláássa az alapvető demokratikus értékeket. Szerinte az országok „biztonságosnak” minősítése nem adminisztratív eljárás, hanem komoly jogi döntés, amely közvetlenül befolyásolja az emberek menedékjoghoz való hozzáférését, és nem szabad egyoldalúan kezelni.

Az SPD, az egyik kormányzó koalíciós párt, megvédte a reformot, mint ami szükséges a Bundesratban kialakult törvényhozási patthelyzet leküzdéséhez. Dirk Wiese, az SPD parlamenti titkára azt mondta, hogy a javaslat válasz az ellenzéki pártok, különösen a Zöldek ismételt ellenállására.

Egyházi menedékjog iránti kérelmek száma emelkedik a kitoloncolási fenyegetésekre válaszul

A szövetségi kezdeményezéssel párhuzamosan egyre több menedékkérő fordul Németországban templomokhoz menedékért. Az „egyházi menedékjogként” ismert gyakorlat ideiglenes védelmet nyújt a kitoloncolás ellen. Ezeknek az eseteknek a többsége „dublini eset” – olyan személyek, akik már benyújtottak menedékjog iránti kérelmet egy másik uniós országban, és ezért az uniós jog alapján áthelyezésre jogosultak.

Az egyházi menedékjog iránti kérelmek számának növekedése arra utal, hogy sok menedékkérő fél attól a következményektől, ha visszaküldik őket abba az országba, amelyen áthaladtak vagy ahonnan származtak, és amelyet az új javaslat mostantól „biztonságosnak” minősíthet. Az egyházak, bár nem rendelkeznek hivatalos jogi felhatalmazással a kitoloncolások megakadályozására, végső menedékként szolgálnak, gyakran összetett jogi és etikai vitákat váltva ki.

Növekvő megosztottság a migrációs politikai vitákban

Németországon túl a migrációs vita Európa-szerte agresszívabb hangvételűvé válik. Lea Ypi albán filozófus és politológus határozottan bírálta hazája és Olaszország együttműködését a migránsok számára létrehozott fogvatartási központok építésében. Véleménye szerint ezek a létesítmények olyan emberek börtönei, akik a konfliktusok vagy a gazdasági összeomlás elől menekülve nem követtek el bűncselekményt.

Ypi a kezdeményezést politikai opportunizmus és neokolonialista ambíciók termékének nevezte, amelynek célja, hogy Albániát „fejlett” EU-tagjelöltként mutassa be, amely hajlandó befogadni a migránsokat. Hangsúlyozta, hogy az ilyen intézkedések mélyebb problémákat takarnak, mint például az albán fiatalok tömeges kivándorlását és az állam képtelenségét valódi gazdasági kilátások kínálására.

Azt is figyelmeztette, hogy a migráció kezelésében az őrizetbe vételre és a kitoloncolásra való egyre növekvő támaszkodás egy tágabb politikai kudarcot tükröz. Ypi szerint a kitoloncolás eszközzé vált a lakosság fegyelmezésére, és az állampolgárságot kiváltságként, nem pedig jogként definiálták újra. Kárhoztatta a kormányokat, beleértve a progresszív kormányokat is, amiért átvették a szélsőjobboldali retorikát, és szigorú bevándorlási politikával remélték visszaszerezni a közvélemény konszenzusát – ezt a taktikát alapvetően hibásnak nevezett.

Veszélyes politikai illúzió

Ypi szerint a társadalmi kohézió szigorúbb bevándorlási ellenőrzéseken keresztüli helyreállításának gondolata veszélyes illúzió. Véleménye szerint ez a stratégia csak megerősíti a jobboldali pártok befolyását, amelyek régóta uralják az identitásról, a határokról és a hovatartozásról szóló párbeszédet. Úgy véli, hogy az igazi konfliktus nem a migránsok és az állampolgárok között van, hanem azok között, akik a gazdasági hatalommal rendelkeznek, és azok között, akiket kizártak belőle.

Kritikája kiterjed az európai balközép pártokra is, beleértve Starmer miniszterelnök vezetését, akiket azzal vádol, hogy konzervatív politikát utánoznak, ahelyett, hogy érdemi alternatívákat kínálnának. Ezt a tendenciát a háború utáni nemzetközi együttműködés, a társadalmi igazságosság és az inkluzív állampolgárság eszméinek elárulásának tekinti.

Ypi az osztályszolidaritáshoz való visszatérést szorgalmazza, mint olyan politikai keretet, amely egyesítheti mind a migránsokat, mind a helyi munkavállalókat a rendszerszintű egyenlőtlenség elleni közös küzdelemben. Figyelmeztet, hogy a kirekesztés gazdasági gyökereinek kezelésének elmulasztása csak az identitásalapú politika térnyeréséhez vezet, ami végső soron gyengíti a demokráciát.

Politikai lendület vs. jogi biztosítékok

A német kormány jelenlegi stratégiája a migrációs politika feletti kontroll visszaszerzésére törekszik a kitoloncolások felgyorsításával és a jogi védelem korlátozásával. A lépés azonban komoly ellenállásba ütközik mind a civil társadalom, mind a kormánykoalíció egyes részei részéről. Emellett érinti az állam szerepéről, a végrehajtó hatalom korlátairól és azoknak az országoknak a felelősségéről szóló szélesebb körű vitákat is, amelyek a globális gazdasági rendszerekből profitálnak, amelyek gyakran hozzájárulnak ahhoz a kiszorításhoz, amelyet most megpróbálnak megfékezni.

A vita középpontjában egy alapvető kérdés áll: Vajon a migrációellenőrzés hatékonyságának a jogi felügyelet és az emberi jogi garanciák rovására kell-e mennie? Sok megfigyelő számára a jelenlegi megközelítés az inkluzív kormányzástól való eltávolodást és egy olyan modell felé való elmozdulást sugallja, amely a kirekesztést a politikai erő jelének tekinti.

Ahogy a törvényjavaslat a Bundestagban és a Bundesratban halad előre, Németország ismét a jogi integritás, a politikai célszerűség és a nemzetközi felelősség metszéspontjában találja magát.