Friedrich Merz hivatalosan is a Németországi Szövetségi Köztársaság 10. kancellárja lett a Bundestagban lezajlott drámai, kétszakaszos szavazási folyamatot követően, amely történelmi elsőséget jelentett a háború utáni német politikában. A 69 éves kereszténydemokrata 325 szavazatot szerzett a második fordulóban – mindössze kilenccel többet a szükséges 316-nál –, miután aznap korábban hat szavazattal maradt el a szavazattól. Kezdeti kudarca példa nélküli volt: a Szövetségi Köztársaság történetében korábban egyetlen kancellárjelölt sem veszített még el első fordulós parlamenti szavazást a sikeres koalíciós tárgyalások után.
A szavazás titkos jellege miatt a kezdeti vereség okai nagyrészt találgatásokon alapulnak. Annak ellenére, hogy a CDU/CSU és az SPD kormánykoalíciója összesen 328 mandátummal rendelkezett, 18 képviselő nem támogatta a javaslatot a délelőtti szavazáson. Ez zavart keltett, és a színfalak mögötti tárgyalások hullámához vezetett Berlinben, ami végül egy második szavazás ugyanazon a napon történő megtartásában eredményezett megállapodást. Ennek elősegítése érdekében a Bundestag gyorsan módosította eljárási szabályait kétharmados többséggel.
Egy koalíció vizsgálat alatt
Az incidens a frissen megalakult koalíción belüli bizonytalanság korai jeleit mutatta. Bár a CDU és az SPD vezetése megerősítette elkötelezettségét a kormánymegállapodás iránt, több képviselő távozása aggodalmat keltett a fegyelemmel és a belső nézeteltérésekkel kapcsolatban. Az SPD személyiségei, köztük Lars Klingbeil pártelnök, ragaszkodtak ahhoz, hogy a kudarc nem az egység hiányát tükrözi, de politikai kommentátorok rámutattak a fiatalabb SPD-tagok körében tapasztalható kiábrándultság lehetőségére, akik nyíltan megkérdőjelezték Merz vezetését.
A korábbi, novemberi „jelzőlámpa-szövetség” összeomlása után elsietve megalakult koalíció most azzal a kihívással néz szembe, hogy szűk többséggel kell kormányoznia. Az SPD, amelyet az idei gyenge választási teljesítménye meggyengített, megcsappant pozícióból lépett be ebbe a megállapodásba. Merz győzelme így nemcsak személyes diadalt jelent, hanem annak próbáját is, hogy ez a szűk többség képes-e stabil kormányzást biztosítani.
Nyilvános és nemzetközi elvárások
Belföldön magasak a várakozások. Németország gazdasága, bár két év recesszió után a növekedés jeleit mutatja, továbbra is törékeny. A közgazdászok a globális kereskedelmi feszültségek potenciális visszaeséseire figyelmeztetnek, beleértve az amerikai vámokat, amelyek a német exportot érintik. A fogyasztói kiadások alacsonyak, és a szolgáltatási szektor a közelmúltban zsugorodott. Merz ígéretet tett a gazdaság újjáélesztésére, a nemzetközi bizalom növelésére és Németország vezető szerepének helyreállítására Európában.
Az Európai Unió és a NATO szövetségesei, különösen az Egyesült Államok külpolitikai fordulatainak fényében, Németországtól várják a vezető szerepet. Merz várhatóan az erősebb európai szuverenitás és védelmi képességekért fog küzdeni. Első külföldi útjai pénzügyminiszterként Franciaországba és Lengyelországba fognak vezetni. Varsóban várhatóan feszültek lesznek a megbeszélések, különösen Merz szigorúbb német határellenőrzés iránti támogatása miatt – egy olyan kezdeményezés miatt, amelyet Alexander Dobrindt belügyminiszter vezet.
Vitatott kabinet és politikai ellenzék
Merz új kabinetje 17 miniszterből áll – tíz férfiból és hét nőből –, akik a CDU, a CSU és az SPD soraiból kerülnek ki. Az SPD-től Lars Klingbeil alkancellárként és pénzügyminiszterként fog betölteni a tisztséget. Merz és Klingbeil együttműködését a koalíció sikerének kulcsfontosságú tényezőjének tekintik. A megfigyelők megjegyzik, hogy a páros hatékonyan működött együtt a koalíciós tárgyalások során, ami reményt kelt a funkcionális vezetésre.
Az ellenzéki pártok azonban világossá tették, hogy nem támogatják Merz politikáját. A Zöldek és a Baloldali Párt a demokratikus folytonosság érdekében támogatta a gyorsított szavazási eljárást, de megerősítették határozott álláspontjukat a fekete-vörös koalíció programjával szemben. A Zöldek Irene Mihalicja és a Baloldal Christian Görkeja arra figyelmeztetett, hogy a koalíciós megállapodás nem foglalkozik az ország előtt álló legfontosabb kihívásokkal.
A szélsőjobboldali Alternatíva Németországért (AfD), amely a februári választásokon 20.8%-ot szerzett, a kezdeti szavazási kudarcot arra használta fel, hogy a koalíció legitimitásának hiányát állítsa. A pártvezetők alapvetően instabilnak nyilvánították az új kormányt, és támogatást ajánlottak a CDU/CSU-nak – ezt a lépést a mainstream pártok elutasították, és bonyolította az AfD németországi hírszerző szolgálat általi, megerősített szélsőjobboldali csoportként való besorolása.
Óvatos kezdet egy új korszakba
Merz beiktatását a bellevue-i kastélyban ünnepélyes és óvatos légkör övezte. Míg a leköszönő pénzügyminiszter, Olaf Scholz gratulált, Merz csapata gyorsan hozzálátott az új kormány megalakításának véglegesítéséhez, a miniszteri kinevezésekre és az első kabinetülésre még aznap este sor került.
Julia Klöckner, a Bundestag elnöke és a pártvezetők hangsúlyozták a gyors cselekvés szükségességét a geopolitikai feszültségek és a belpolitikai nyomás közepette. Jens Spahn, a CDU parlamenti frakcióvezetője kiemelte egy működőképes kormány megalakításának sürgősségét, kijelentve, hogy „az egész világ figyeli”.
A bizonytalan kezdet ellenére Merz most Európa legnagyobb gazdaságának gyeplőjét tartja kezében. Az elkövetkező hetek kritikusak lesznek annak eldöntésében, hogy kormánya képes-e túllépni a törékeny kezdeteken, és teljesíteni a gazdasági fellendülésre, az erősebb európai vezetésre és egy stabil koalícióra vonatkozó ígéreteit, amely képes szembenézni az előttünk álló kihívásokkal.