Egyre nagyobb a félelem a Trump második ciklusa alatt az Egyesült Államokban tartott német arany miatt

Újra felmerülnek az aggodalmak a külföldi trezorok miatt a politikai bizonytalanság közepette

Megújult politikai vita bontakozik ki Németországban a külföldön tárolt aranytartalékok biztonságáról – különösen az 1,244 tonna aranyról, amelyet Manhattan mélyén, a New York-i Federal Reserve Bank trezorjaiban őriznek. Miközben Donald Trump, az Egyesült Államok volt elnöke második ciklusát tölti be hivatalában, a német kritikusok sürgető aggodalmukat fejezik ki amiatt, hogy a több mint 117 milliárd euró értékű arany már nem biztos, hogy biztonságban van az egyre kiszámíthatatlanabb amerikai kormányzat alatt.

Ez az aranykészlet, amely közel 100,000 12.5 darab szabványos 13 kilogrammos rúdnak felel meg, Németország teljes tartalékának több mint egyharmadát teszi ki. A fennmaradó arany Frankfurt, ahol körülbelül a fele található, és London között oszlik meg, amely a Bundesbank vagyonának XNUMX%-át birtokolja. Egyre többen követelik az arany hazaszállítását, mivel attól tartanak, hogy Trump beavatkozhat az amerikai Federal Reserve függetlenségébe, és potenciálisan geopolitikai eszközként használhatja fel a külföldi tulajdonban lévő aranyat.

Trump befolyása a Fed felett riadalmat kelt

A korábban pénzügyi szakértőkre és nacionalista körökre korlátozódó téma mára a politikai fősodorba került. Markus Ferber, a CSU európai parlamenti képviselője nyilvánosan figyelmeztetett, hogy Trump „kreatív” stratégiákat dolgozhat ki az amerikai földön tárolt külföldi arannyal való bánásmódra. Figyelmeztetése egy szélesebb körű berlini aggodalmat tükröz: ha az amerikai végrehajtó hatalom ellenőrzést gyakorolna a Federal Reserve felett, a Bundesbank New York-i tartalékai elméletileg közvetlen vagy közvetett amerikai joghatóság alá kerülhetnének.

Trump Jerome Powell, a Fed elnöke elleni ismételt szóbeli támadásai és az intézményi függetlenség aláásására irányuló múltja csak tovább erősíti ezeket az aggodalmakat. Míg a Bundesbank jelenleg továbbra is bízik amerikai partnereiben, a kritikusok rámutatnak, hogy a bizalom önmagában nem feltétlenül elegendő biztosíték a jelenlegi geopolitikai környezetben.

A Bundesbank megvédi a status quót, a kritikusok cselekvést követelnek

A növekvő aggodalom ellenére a Bundesbank eddig ellenállt a tárolási stratégia megváltoztatására irányuló felhívásoknak. Joachim Nagel elnök nemrégiben újságíróknak azt nyilatkozta, hogy nem aggódik a probléma miatt, és teljes bizalmát fejezte ki az amerikai jegybank iránt. Az intézmény azzal érvel, hogy a biztonság és a piaci hozzáférhetőség továbbra is az elsődleges kritériumok a tárolási helyszínek kiválasztásában, és hogy New York továbbra is megfelel ezeknek a követelményeknek.

A politikai és civil társadalmi hangok azonban továbbra is nyomást gyakorolnak a Bundesbankra. Az Európai Adófizetők Szövetsége és a Német Adófizetők Szövetsége hivatalos leveleket küldött mind a Pénzügyminisztériumnak, mind a Bundesbanknak, sürgetve a jelenlegi szabályozások újraértékelését. „Hozzátok haza az aranyunkat” – sürgette Michael Jäger, a Szövetség elnöke, aki hangsúlyozta a nemzeti vagyon külföldön tartásának növekvő stratégiai kockázatát a nemzetközi feszültségek idején.

A külföldi tárolás történelmi gyökerei vizsgálat alatt

A német arany külföldi jelenléte nem új keletű. A második világháború után Németországnak nem voltak saját aranytartalékai. Ahogy a háború utáni gazdaság növekedett, az aranyat felhalmozták a kereskedelmi többletek kifizetésére, különösen dollárban, de a fizikai fémet soha nem szállították Németországba. Ehelyett az amerikai Federal Reserve a tulajdonjogot a Bundesbank számára fenntartott számlákra helyezte át, így a rudak New Yorkban maradtak.

A hidegháború alatt az arany szövetséges országokban történő tárolása biztonsági stratégiának számított. Egy szovjet előrenyomulás Nyugat-Európába veszélyeztethette volna a frankfurti német tartalékokat, így az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban történő tárolás logikusnak tűnhet. A kritikusok azonban azzal érvelnek, hogy ez az érvelés már nem illik a mai stratégiai kontextusba, különösen a jelenlegi amerikai kormányzat kiszámíthatatlansága miatt.

A múltbeli hazatelepítési erőfeszítések precedenst teremtettek

Ez nem az első alkalom, hogy a német arany külföldi tárolásával kapcsolatos aggodalmak országos szintre emelkedtek. 2013 és 2016 között Németország 300 tonna aranyat szállított vissza – elsősorban New Yorkból – Frankfurtba. A Bundesbank kezdetben költségekre és diplomáciai érzékenységre hivatkozva ellenállt a rudak ellenőrzésére vagy vizsgálatára vonatkozó követeléseknek. Nyomás alatt azonban diszkrét szakaszokban szervezte meg a szállítást, repülőgépeket használva a rudak kiszállítására, amelyeket aztán hitelesség szempontjából ellenőriztek, és kibővített frankfurti trezorokban tároltak.

Ezek az erőfeszítések szigorúbb belföldi biztonsághoz és a tárolási infrastruktúra módosításához vezettek, beleértve a korábbi adatközpontok trezorokká alakítását. Ezen tapasztalatok ellenére az elmúlt években nem történt további nagyszabású áthelyezés.

A magánbefektetők tükrözik a hivatalos aggodalmakat

A jelenlegi szorongáshullám nem korlátozódik az intézményekre. A gazdag magánszemélyek és pénzügyi szervezetek is elkezdték kivinni aranyukat az Egyesült Államokból, a lehetséges gazdasági vagy politikai instabilitásra számítva. Trump újraválasztását követően kezdetben sok befektető New York-i raktárakba, például a COMEX-be küldte az aranyat, hogy elkerülje a vámokat és kihasználja a kedvező árakat. 2025 közepére azonban ez a tendencia megfordulni kezdett. A jelentések most arra utalnak, hogy a magas nettó vagyonnal rendelkező magánszemélyek egyre inkább politikailag stabilabbnak tartott joghatóságokba, például Szingapúrba helyezik át aranyukat.

Ez a változás a Trump befolyása alatt működő amerikai kormányzás megbízhatóságával kapcsolatos szélesebb körű bizonytalanságot tükrözi. Egy figyelemre méltó esetben, amelyet a német média gyakran emleget, Venezuela 2019-ben nem tudott hozzáférni az Angol Bankban tárolt aranyhoz, mivel aggodalmak merültek fel vezetésének legitimitásával és a nemzetközi szankciók következményeivel kapcsolatban. Sok német számára a tanulság világos: a külföldön tárolt arany rossz körülmények között gyorsan hozzáférhetetlenné válhat.

Biztonság kontra szuverenitás: A stratégiai dilemma

A külföldi tárolás folytatásának támogatói azzal érvelnek, hogy a pénzügyi központokban, mint például New York és London, fenntartott jelenlét növeli a likviditást és a nemzetközi kereskedelem rugalmasságát. Az arany mozgatása nemcsak logisztikailag bonyolult és költséges lenne, hanem diplomáciai feszültségeket is okozhatna. Továbbá a Bundesbank fenntartja, hogy az Egyesült Államokban tárolt arany válságok idején gyorsan mobilizálható a globális piacokon, ami egy kulcsfontosságú jellemző, amelyet a belföldi tárolás nem feltétlenül biztosít olyan hatékonyan.

Az alapvető kérdés azonban továbbra is fennáll: vajon bölcs dolog-e külföldi intézményekre támaszkodni a nemzeti vagyon védelme érdekében egy olyan korban, amelyet a gazdasági nacionalizmus és a változó globális szövetségek jellemeznek?