A német kormány a gazdasági stratégia részeként a nyugdíjazás utáni munkavégzést szorgalmazza

A német kormánykoalíció egy sor munkaerő-piaci változtatást készít elő, amelyek célja a munkaerőpiaci részvétel növelése minden korosztályban – különösen a nyugdíjasok körében. Az új „aktív nyugdíj” kezdeményezés keretében azok, akik a törvényes nyugdíjkorhatár elérése után is dolgoznak, 2,000. január 1-jétől akár havi 2026 eurót is kereshetnek adómentesen.

A CDU főtitkára, Carsten Linnemann által egy televíziós beszélgetés során tett bejelentés a kormány foglalkoztatási stratégiájának szélesebb körű elmozdulásának része. A cél az idősebb állampolgárok önkéntes munkaerőpiaci maradásának vagy visszatérésének pénzügyi ösztönzői. A tisztviselők hangsúlyozzák, hogy a részvétel nem lesz kötelező, de adókedvezményekkel fogják ösztönözni.

Linnemann kijelentette, hogy az országnak „több munkatermelményre van szüksége a jólét fenntartásához”, és előrejelzése szerint a terv végrehajtásától számított négy éven belül tízezrek, potenciálisan akár hatszámjegyű összeggel is meghosszabbíthatják munkával töltött idejüket.

Gazdasági nyomás a munkaerőpiaci nyomás mögött

Németország lassú gazdasági növekedéssel néz szembe. A vezető kutatóintézetek nulla GDP-növekedést prognosztizálnak 2025-re, a jelenlegi termelékenységi szintek pedig olyan országok mögött maradnak, mint Lengyelország és Dánia. Az adatok azt mutatják, hogy a 60 év felettiek Németországban átlagosan 10–20 százalékkal kevesebbet dolgoznak, mint a skandináv országokban élő társaik.

A közgazdászok és a politikai döntéshozók azzal érvelnek, hogy a nyugdíj utáni munkavállalás ösztönzése segíthet stabilizálni az adóbevételeket és enyhíteni a nyugdíjrendszerre nehezedő nyomást. Moritz Schularick, a Kieli Világgazdasági Intézet vezetője szerint, ha a német munkavállalók aránya elérné a lengyel munkaerőpiaci részvételi szintet, a kormány jelentősen növelhetné az infrastruktúrába és a szolgáltatásokba történő beruházásait.

Uniós ellenzék és társadalmi kritika

A javaslat azonban erős ellenállásba ütközött a szakszervezetek képviselői részéről. Christiane Benner, az IG Metall elnöke bírálta azt a narratívát, miszerint a németeknek nincs hajlandóságuk dolgozni. Rámutatott arra a tényre, hogy évente több mint egymilliárd órányi túlórát dolgoznak, amelynek a fele fizetetlen.

Benner azzal érvelt, hogy sok fizikailag megterhelő munka már jóval a nyugdíjkorhatár előtt megterheli a munkavállalókat, így a lakosság nagy része számára a hosszabb távú munkavégzés kivitelezhetetlen. Kiemelte a nők körében tapasztalható alulfoglalkoztatottság folyamatos problémáját is. Németországban a dolgozó nők közel fele részmunkaidőben dolgozik, gyakran a korlátozott gyermekgondozási lehetőségek miatt, ami továbbra is jelentős akadálya a munkaerőpiacon való teljes részvételnek.

A részmunkaidős foglalkoztatás aránytalanul nagy mértékben érinti a nőket

A legfrissebb adatok szerint Németországban az anyák 68.4 százaléka dolgozik részmunkaidőben, míg az apáknak ez az arány mindössze 8.4 százalék. Bár a nemek közötti foglalkoztatási különbség az elmúlt években csökkent, a strukturális tényezők, mint például a nem megfelelő koragyermekkori gondozás és a meglévő adózási keretrendszer, továbbra is sok nőt eltántorítanak a teljes munkaidős foglalkoztatástól.

Az 1958-ra visszanyúló „Ehegattensplitting” adópolitika lehetővé teszi a házaspárok közös adóztatását, és gyakran az alacsonyabb keresetű házastársat bünteti. A kritikusok azzal érvelnek, hogy ez a rendszer eltántorítja a foglalkoztatást, különösen a kettős jövedelmű háztartásokban élő nők esetében. Míg az SPD támogatja a modell reformját, Linnemann egy „családfelosztási” alternatívát javasolt, amely kiegyenlítené az adómentes juttatást a felnőttek és a gyermekek között, a családok jobb támogatásának céljából.

Szélesebb körű munkaerőpiaci reformra szólít fel

A nyugdíjasokon túl Benner hangsúlyozta a fiatalok munkanélküliségének és a 35 év alatti, szakképesítés nélküli fiatalok nagy számának kezelését. Németországban körülbelül hárommillió fiatalnak nincs hivatalos képzése, ami továbbra is korlátozza a karrierlehetőségeket és növeli a szakképzett munkaerő-állomány terheit.

A vita mindkét oldala elismeri, hogy a munkaerőpiaci részvétel növelése strukturális változásokat igényel – nem csak ösztönzőket. A rugalmas munkaidő-beosztás, a jobb gyermekgondozás, az oktatáshoz való hozzáférés és a megreformált adórendszer mind a német munkaerőhiányra adott hosszú távú válasz részeként szerepelnek.

Munkaidő-reform és adóváltozások vita alatt

Az aktív nyugdíjmodellel párhuzamosan a kormány azt tervezi, hogy eltávolodik a hagyományos nyolcórás munkanaptól. Egy új, heti munkaidőkorláton alapuló megközelítést fontolgatnak, amely például négy tízórás munkanapot tesz lehetővé az öt nyolcórás nap helyett. A reform célja a rugalmasság növelése a ledolgozott órák teljes számának növelése nélkül.

Emellett Linnemann megerősítette a párt azon tervét, hogy a túlórapénzt adómentessé tegyék, és magasabb személyi adókedvezményt vezessenek be azoknak az időseknek, akik a nyugdíjkorhatár felett is dolgoznak. Bár ezekről a változásokról még folynak a tárgyalások, a belső munkaerő-bővítés révén a gazdasági növekedés ösztönzésére irányuló szélesebb körű erőfeszítések részét képezik.

Egy megosztott nemzet a munka jövőjéről

Németországban jelenleg országos vita folyik arról, hogy kinek kellene többet dolgoznia, és milyen feltételek mellett. A támogatók azzal érvelnek, hogy a nyugdíjasok adómentes kereseti ösztönzője pragmatikus válasz az elöregedő népességre és a stagnáló növekedésre. A kritikusok azzal érvelnek, hogy fennáll a veszélye annak, hogy figyelmen kívül hagyja azokat, akik nem tudnak tovább dolgozni, miközben figyelmen kívül hagyja azokat a rendszerszintű akadályokat, amelyek megakadályozzák másokat – különösen a nőket és az alulképzett fiatalokat – abban, hogy teljesebb mértékben részt vegyenek a munkában.

Ahogy a szabályozást a következő hónapokban finomítják, annak hatékonysága valószínűleg azon múlik majd, hogy mennyire jól egyensúlyozza ki a gazdasági igényeket a társadalmi igazságossággal. A kormány ragaszkodik ahhoz, hogy a hangsúly ne a kényszerítésen, hanem az erőfeszítések jutalmazásán legyen. Az még várat magára, hogy ez az üzenet visszhangra talál-e a már így is túlterhelt munkaerő körében.