A migrációs változások miatt Németországnak újra kell gondolnia a munkaerő-stratégiáját

Németország szövetségi határellenőrzése mérhető eredményeket produkál. Egy bizalmas nemzetbiztonsági forrásokból származó jelentés szerint a fokozott ellenőrzések Németország összes külső határán megzavarták az illegális migrációs áramlásokat. A hatóságok jelentős változásokat figyeltek meg a belépési mintákban 2025 januárja és márciusa között.

A Franciaországgal közös nyugati határ továbbra is a legaktívabb zóna a jogosulatlan belépés kísérleteinek tekintetében. Csak márciusban 547 személyt fordítottak vissza, miközben Franciaországból próbáltak átkelni, kisebb számban regisztráltak a holland, belga és luxemburgi határon. A leggyakrabban elfogott személyek algériai, szíriai, török, afgán, tunéziai vagy marokkói állampolgársággal rendelkeztek.

Németország déli határain továbbra is magas a beléptetési megtagadások száma, különösen Ausztria és Svájc felől. Az afgán, ukrán, szír és marokkói állampolgárok beléptetését a leggyakrabban megtagadták. A keleti határokon továbbra is gyakoriak az illegális határátlépések, különösen Lengyelország és a Cseh Köztársaság felől. Az elutasítások többsége hiányzó vízum vagy tartózkodási engedély miatt történik, az ukránok a leginkább érintett csoport.

Az északi határ továbbra is viszonylag nyugodt, márciusban mindössze 41 releváns jogosulatlan belépést jelentettek. Finnország döntése, miszerint lezárja Oroszországgal közös határait, úgy tűnik, Észak-Európában is hatással volt, korlátozva a Németországba való bejutást az északi útvonalon keresztül. A német tisztviselők ezt a „dominóhatást” annak a jeleként értelmezik, hogy a szomszédos országok szigorítják az ellenőrzéseket Berlin politikai fordulatára válaszul.

Csökkenő munkaerő-migráció Kelet-Európából

Miközben a határellenőrzési intézkedések szigorodnak, egy másik fejlemény is nyomást gyakorol a német munkaerőpiacra: a Kelet-Európából érkező munkaerő-migráció meredek csökkenése. Az EU keleti bővítésében részt vevő országokból érkező migránsok egykor kritikus szerepet játszottak Németország munkaerőpiacán. 2011 és 2015 között évente több mint 200,000 2023 munkavállaló érkezett olyan országokból, mint Lengyelország, Románia és Bulgária. 69,000-ra azonban ez a szám mindössze 66 XNUMX-re csökkent – ​​ami XNUMX százalékos csökkenést jelent.

Ez a visszaesés részben a forrásországok demográfiai telítettségének tudható be, amelyek közül sokban már a mobil népesség nagy része átköltözött. Németország jelenleg súlyos hiányt tapasztal a képzett munkaerőből. Csak 2024-ben 487,000 XNUMX betöltetlen álláshely volt, amelyek speciális készségeket igényeltek.

A szakértők szerint a demográfiai változás tovább csökkenti majd a munkaerő rendelkezésre állását az elkövetkező években. Új stratégiák nélkül Németország egyre nehezebben fogja tudni fenntartani az alapvető szolgáltatásokat és az ipari termelést.

A nyugat-balkáni szabályozás alternatív utat kínál

Az EU-tagállamokból érkező csökkenő migrációra válaszul Németország elkezdte Európa magján túlra tekinteni. A 2016 óta hatályos Nyugat-Balkáni Rendelet lehetővé teszi hat nem EU-tag balkáni ország állampolgárai számára, hogy Németországban dolgozzanak, mindössze egy munkaajánlattal és a munkaerő-közvetítő ügynökség jóváhagyásával. A hagyományos migrációs csatornákkal ellentétben nincs szükség hivatalos képesítésre, kivéve a szabályozott szakmákat.

A szabályozás kezdetben évi 25,000 50,000 belépésre korlátozta a migrációt, bár ezt a számot 2024-ben ideiglenesen 46,000 2017-re emelték. Tervek azonban újabb korlátozást terveznek. Ennek ellenére a program következetes eredményeket mutatott, 2021 és XNUMX között évente körülbelül XNUMX XNUMX fő érkezett.

Fontos kiemelni, hogy a Nyugat-Balkánról érkező migránsok általában jól integrálódnak a munkaerőpiacra. Legtöbbjük társadalombiztosítási hozzájárulást nyújtó munkakörökben dolgozik, és ritkán támaszkodik jóléti szolgáltatásokra. A foglalkoztatáson alapuló belépési követelményük azt jelenti, hogy jelenlétük szorosan összefügg a német gazdaság igényeivel.

Felhívások a munkaerő-migrációs csatornák bővítésére és modernizálására

A munkaerőhiány mértékére való tekintettel a közgazdászok a nyugat-balkáni modell kiterjesztését szorgalmazzák. A lehetséges jelöltek közé tartozik Grúzia, Moldova és Törökország – olyan országok, amelyek vagy EU-tagjelölt státusszal rendelkeznek, vagy szoros gazdasági kapcsolatokat ápolnak Németországgal. A szakértők a kétoldalú migrációs megállapodások kikötését is javasolják a legális munkaerő-beáramlás megkönnyítése és a menekültügyi rendszerre nehezedő nyomás csökkentése érdekében.

Az egyik legfontosabb javaslat az, hogy a toborzás minden aspektusának ellenőrzése helyett a keretrendszerre kell összpontosítani. Ez azt jelenti, hogy egyszerűsíteni kell a vízumeljárásokat, lehetővé kell tenni a munkaerő-kölcsönzők számára a toborzást, és digitalizálni kell a képesítések elismerését. A külföldi képesítések értékelésének jelenlegi folyamata továbbra is túl széttagolt és lassú, ami szükségtelen késéseket okoz.

A szakértők hangsúlyozzák, hogy még a hivatalos képesítéssel nem rendelkező jelentkezőket is üdvözölni kell, ha készségeik megfelelnek a munkaerőpiaci keresletnek. Bár a német kormány eltávolodott a szigorú egyenértékűségi szabályoktól, továbbra is javítania kell a szakmai kompetenciák érvényesítésének és a munkáltatók felé történő kommunikációjának módját.

Áttérés a válságkezelésről a hosszú távú tervezésre

A migrációs dinamika változása – mind a határokon, mind a munkaerő-kínálatban – rávilágít az újrakalibrált megközelítés szükségességére. Németország most olyan helyzetben van, hogy világosabban kell különbséget tennie az illegális belépés és az irányított munkaerő-migráció között. Bár a határok szigorítása csökkentheti a menekültügyi rendszerre nehezedő terhet, semmit sem tesz a munkaerőpiacon egyre növekvő hiány pótlásáért.

A kormány közelgő politikái, beleértve az új kvótákat és a munkaügyi megállapodásokat, meghatározzák, hogy Németország versenyképes maradhat-e a tehetségmobilitás által egyre inkább vezérelt globális piacon. Hatékonyabb jogi lehetőségek nélkül az egészségügytől a logisztikáig terjedő iparágak tartós személyzeti kihívásokkal nézhetnek szembe.

A számok egyértelműek: a hagyományos uniós munkaerő-bázisokra való támaszkodás már nem fenntartható. Ha Németország a jelenlegi szinten akarja tartani gazdaságát – és el akarja kerülni a hosszú távú gazdasági hanyatlást –, akkor modern, alkalmazkodóképes és befogadó migrációs infrastruktúrába kell befektetnie.