A kelet-európaiak vezetik a németországi bevándorlók boldogságranglistáját

A Szövetségi Népegészségügyi Kutatóintézet (BiB) legfrissebb eredményei szerint Németország növekvő bevándorló lakossága egyértelmű különbségeket mutat az élettel való elégedettség terén. A 2025-ös Jólléti Monitorból kiderül, hogy a kelet-európai származású emberek számolnak be a legmagasabb boldogsági szintről az országban, míg más csoportok – különösen a nemrég érkezettek és a bevándorlók leszármazottai – vegyesebb tapasztalatokkal szembesülnek.

Növekvő elégedettség Németország-szerte

A tanulmány szerint Németországban az élettel való általános elégedettség majdnem visszatért a világjárvány előtti szintre. A lakosság fele ma már „nagyon elégedettnek” vallja magát az életével, ami a koronavírus-válság alatti gazdasági bizonytalanság és korlátozások éveit követő hangulatjavulást tükrözi.

A növekvő tendencia kiterjed a bevándorló népességre is, akik Németország 83 millió lakosának több mint egynegyedét teszik ki. A kutatók 30 000, 20 és 52 év közötti személyt kérdeztek meg, hogy ne csak a személyes boldogságot mérjék fel, hanem azt is, hogy az integrációs politikák és a gazdasági tényezők mennyire járulnak hozzá az általános jóléthez.

A kelet-európaiak számolnak be a legmagasabb jólétről

Az összes bevándorló csoport közül a kelet-európaiak tűnnek ki erős elégedettségérzetükkel. A Lengyelországban, Csehországban vagy a Szovjetunió utódállamaiban született válaszadók közel egynegyede „nagyon elégedettnek” nevezte magát a németországi élettel. Ez a szám jelentősen meghaladja a 17 százalékos országos átlagot.

A szakértők ezt a kulturális közelség és a stabil migrációs tapasztalatok kombinációjának tulajdonítják. A kelet-európai bevándorlók jellemzően kevesebb traumatikus körülménnyel szembesülnek, mint a menedékkérők, és zökkenőmentesebb integrációt élveztek a német társadalomba. Az európai munkakörnyezetekkel való ismeretségük és a nyelvi hasonlóságok szintén elősegíthetik a gyorsabb alkalmazkodást és a munkahelyek biztonságát.

Az „integrációs paradoxon” a második generációk között

Míg az első generációs bevándorlók általában növekvő elégedettséget mutatnak az idő múlásával, gyermekeik gyakran alacsonyabb boldogságszintről számolnak be. A kutatók ezt „integrációs paradoxonként” írják le, ezt a koncepciót Aladin El-Mafaalani szociológus vezette be. Rávilágít arra, hogy a társadalomban való fokozott részvétel hogyan vezethet fokozott frusztrációhoz, ha a társadalmi akadályok továbbra is fennállnak.

A második generációs bevándorlók gyakran nemcsak elfogadásra, hanem befolyásra is vágynak a közösségükben. Amikor diszkriminációval, egyenlőtlen lehetőségekkel vagy készségeik elismerésének hiányával szembesülnek, az elégedetlenség fokozódik. A tanulmány arra utal, hogy a kielégítetlen elvárások és az érzékelt egyenlőtlenség kulcsszerepet játszik ebben a generációs megosztottságban.

A nyelv és a társadalmi részvétel szerepe

A bevándorlók körében a boldogság egyik legerősebb előrejelzője a német nyelvtudás. Azok a válaszadók, akik rendszeresen beszélnek németül otthon, minden csoportban magasabb elégedettségi arányról számoltak be. A kutatók azt találták, hogy a nyelvi készségek fokozzák mind a társadalmi hovatartozást, mind a gazdasági lehetőségeket, közvetlenül összekapcsolva a kommunikációs képességet az érzelmi jóléttel.

A munkaerőpiachoz való hozzáférés, az oktatási lehetőségek és a közösségi részvétel szintén meghatározó tényezőkként szerepeltek. Minél tovább élnek a bevándorlók Németországban, annál valószínűbb, hogy magasabb elégedettségi szintről számolnak be – különösen akkor, ha stabil munkahelyet és biztonságos lakókörnyezetet érnek el.

Az ukránok folyamatos kihívásokkal néznek szembe

Az ukránok, akik jelenleg a legnagyobb menekültcsoportot alkotják Németországban, továbbra is alacsonyabb jóléti szinttel rendelkeznek. Körülbelül a felük „nem túl elégedettnek” vallja magát az életével. Az Ukrajnában zajló háború továbbra is jelentősen befolyásolja érzelmi állapotukat, különösen az idősebb nők körében, akik elszakadtak a konfliktusban még mindig érintett családtagjaiktól.

A kutatók ugyanakkor fokozatos javulást is megfigyeltek 2022 óta. A nyelvi készségek fejlődése, a lakhatási körülmények javulása és a növekvő foglalkoztatottsági ráta hozzájárult az ukránok elégedettségének szerény növekedéséhez. Ezek az eredmények rávilágítanak arra, hogy az integrációs erőfeszítések hogyan ellensúlyozhatják fokozatosan a trauma és a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek hatását.

Egyenetlen boldogság a bevándorló csoportok között

Míg a kelet-európaiak az elégedett bevándorlók listájának élén állnak, az ázsiai és afrikai bevándorlók jelentősen alacsonyabb boldogságszintről számoltak be. Ezekben a csoportokban nagyjából minden harmadik elégedetlenséget fejezett ki a németországi élettel kapcsolatban. A BiB kutatói szerint a rasszizmus és a társadalmi kirekesztés tapasztalatai jelentős szerepet játszanak e felfogások alakításában.

Ezzel szemben a szíriai menekültek viszonylag jó jólétet mutatnak. A szíriaiak közel egyharmada nagyon elégedettnek vallja magát – ezt az eredményt a kutatók a magasabb védelmi státuszukkal és a családegyesítési programokhoz való nagyobb hozzáférésükkel hozzák összefüggésbe az iraki vagy eritreai menekültekhez képest.

A külföldön élő németek máshol találják meg az örömüket

Érdekes módon a kivándorló németek gyakran még nagyobb elégedettségről számolnak be az életükkel, mint azok, akik maradnak. A Well-Being Monitor azt mutatja, hogy a dél-európai országokba, például Spanyolországba, Olaszországba és Portugáliába kivándorlók különösen elégedettek. A kutatók ezt a melegebb éghajlatnak, az alacsonyabb megélhetési költségeknek és a nyugodtabb életmódnak tulajdonítják.

Azonban azok, akik még fontolgatják a kivándorlást, de még nem tették meg a lépést, kevésbé elégedettek, ami valószínűleg inkább a változás utáni vágyat tükrözi, mintsem a németországi élettel való elégedetlenséget.

Integráció és jóllét: Hosszú távú kapcsolat

Összességében az eredmények egyértelmű mintázatot erősítenek meg: az élettel való elégedettség a Németországban eltöltött idővel növekszik. A gazdasági részvétel, a stabil lakhatás, a nyelvtudás és a társadalmi elfogadottság mind hozzájárul a boldogsághoz. A csoportok között azonban továbbra is fennállnak egyenlőtlenségek, ami azt hangsúlyozza, hogy az integráció egyszerre társadalmi és érzelmi folyamat.

A tanulmány hangsúlyozza a döntéshozók számára a nyelvi képzésre, a külföldi képesítések gyorsabb elismerésére és a munkavállaláshoz való hozzáférés javítására való összpontosítás szükségességét. Miközben Németország továbbra is a bevándorlásra támaszkodik a munkaerőhiány kezelése érdekében, az újonnan érkezők jólétének biztosítása továbbra is központi szerepet játszik majd a hosszú távú társadalmi stabilitás szempontjából.