Növekvő késések a határátlépésekben és a mindennapi élet zavarai
A Németország és szomszédos országai, Ausztria, a Cseh Köztársaság és Hollandia közötti határforgalom továbbra is jelentős akadályokkal néz szembe, mivel a határellenőrzések a növekvő kritikák ellenére is érvényben maradnak. A holland oldalon, különösen az Elten közelében található Beek városában a közelmúltbeli lezárások súlyos forgalmi torlódásokat okoztak az ünnepi hétvégéken. Az olyan utakat, mint az Eltenseweg és a Zum Waldkreuz, lezárták, hogy megakadályozzák a sofőrök számára, hogy elkerüljék a németországi ellenőrzőpontokat az A3-as autópálya mentén.
A helyi tisztviselők elégedetlenségüket fejezték ki a közeli városokra nehezedő megnövekedett forgalmi terhelés miatt. Elten faluvezetője, Albert Jansen figyelmeztetett, hogy az ismétlődő torlódások már nem elfogadhatóak, különösen a nyári szünetek közeledtével. A lezárások a német és holland hatóságok közötti összehangolt erőfeszítések részét képezik, ám a lakosokra és az utazókra nehezedő növekvő nyomás újra megnyitotta a vitát az ilyen szigorú ellenőrzési gyakorlatok szükségességéről.
A határpolitika támadások kereszttüzében Bajorországban
Eközben Bajorországban Marlene Schönberger, a Bündnis 90/Die Grünen képviselője, a Bundestagban az osztrák és cseh határon alkalmazott, általa jogellenesnek és pazarlónak nevezett határellenőrzési intézkedések megszüntetését követeli. Belső kormányzati adatokra hivatkozva Schönberger arról számolt be, hogy egyes hetekben a szövetségi rendőrség naponta kevesebb mint három személyt küldött vissza ezeken az ellenőrző pontokon. Egy nemrégiben történt esetben a cseh határon nem történt elutasítás.
Az országszerte visszautasított személyeknek mindössze öt százaléka volt tényleges menedékkérő, ami rávilágít arra, amit a kritikusok ezeknek az ellenőrzéseknek inkább szimbolikus jellegeként, mintsem funkcionális elrettentő hatásukként látnak. Schönberger szerint ezek az intézkedések nemcsak bírósági ítéleteket sértenek, hanem évente több mint 100 millió eurót pazarolnak el szövetségi erőforrásokból. Hozzátette, hogy a túlterhelt határrendészetet, a késedelmes ingázókat és a határ menti régiókban bekövetkezett helyi üzleti veszteségeket a politikát folytatók figyelmen kívül hagyták.
Politikai üzenetek és jogi aggályok
A vita politikai narratívákhoz is kötődik. A kritikusok azzal vádolják a Keresztényszociális Unió (CSU) tagjait, különösen Alexander Dobrindt belügyminisztert, hogy a határintézkedéseket populista kampányeszközként használják, mérhető biztonsági előnyök nélkül. Schönberger kijelentette, hogy a végrehajtást soha nem a gyakorlati hatás elérésére tervezték, hanem a politikai keménység demonstrálására. A politikát alkotmányos kockázatnak és a jogállamiságot aláásó pénzügyi kimerítésnek nevezte.
Az érvelés túlmutat a hatékonyságon. Jogi szakértők korábbi bírósági ítéletekre hivatkoztak, amelyek Németország határellenőrzési gyakorlatának egyes részeit az Európai Unió jogának megsértésének ítélték, különösen a személyek szabad mozgását és a menedékjogi eljárásokat illetően. Ennek ellenére nem vezettek be strukturális változtatásokat, és a végrehajtás új jogi garanciák nélkül folytatódik.
Az európai együttműködés továbbra is kritikus fontosságú
A tágabb európai kontextus egy újabb réteggel gazdagítja a problémát. Miközben a határlezárások és a közlekedési káosz uralja a híreket, Németország és szomszédai közötti együttműködés továbbra is elengedhetetlen a kontinens stabilitása szempontjából. Ez sehol sem nyilvánvalóbb, mint Németország és Franciaország között folyamatban lévő együttműködésben, amely továbbra is modellként szolgál a határokon átnyúló partnerség számára.
Az Élysée-szerződés 1963-as aláírása óta Németország és Franciaország megerősítette kapcsolatait közös politikai célok, oktatási cserék és kulturális programok révén. Kiemelkedő példa erre a berlini és párizsi kézműves kamarák közös munkája. Legutóbbi projektjük, az „Alkotás művészete 2025” a Berlini Iparművészeti Múzeumban mutatta be az együttműködésen alapuló kézművességet, nagy tömegeket vonzva, és bemutatva a kétoldalú projektek valós előnyeit.
Ez a kötelék kiterjed a szakképzésre is, amelyet az Erasmus+ programok támogatnak, amelyek német gyakornokokat küldenek külföldre, hogy gyakorlati tapasztalatokat szerezzenek olyan francia városokban, mint Calais, Párizs és Marseille. Ezek a cserék hangsúlyozzák, hogy a mobilitás és a nyitott határok nem elvont ideálok, hanem valódi eszközök a tanuláshoz és a fejlődéshez. Azt is megerősítik, hogy a nemzetközi együttműködés értéke messze túlmutat a kereskedelmen – erősíti a közös európai identitást.
A gyakorlat és a politika közötti különbségek
A szimbolikus kontroll és a gyakorlati integráció közötti különbség egyre láthatóbbá válik. Egyrészt a lakosok hosszú késésekkel és az ideiglenes útzárak, valamint a rendőri jelenlét miatti növekvő frusztrációval szembesülnek, aminek kétséges a biztonságra gyakorolt hatása. Másrészt az intézmények és az egyének továbbra is elmélyítik a határokon átnyúló együttműködést, különösen olyan területeken, mint az oktatás, a művészet és az ifjúsági mobilitás.
Egy olyan időszakban, amikor a munkaerőpiacok, az éghajlatvédelmi kezdeményezések és a védelmi erőfeszítések az egységtől függenek, a kritikusok azzal érvelnek, hogy a határellenőrzések rossz üzenetet küldenek. Azt mondják, hogy a biztonság erősítése helyett ezek a politikák gyengítik az EU-megállapodásokba vetett bizalmat, és elterelik az energiát a nemzetközi koordinációt igénylő kihívásoktól.
Németország jelenlegi megközelítése egyre kevésbé tűnik szinkronban a nagyobb európai projekttel. Miközben Berlin és Párizs a közös kulturális kiállítások és szakmai partnerségek következő körét készíti elő, a közlekedési szűk keresztmetszetek és a jogi bizonytalanság terjed a többi határ mentén.
A nemzeti politika és az európai integráció között növekvő feszültség most sürgős figyelmet igényel – nemcsak a zökkenőmentesebb utazás érdekében, hanem annak biztosítása érdekében is, hogy a bizalom, a törvényesség és az együttműködés ne csorbuljon az unió peremén.